2001/2

TARTALOM

HAEMUS

Doncsev Toso

Tíz év után

"Ismét keresztúton állunk, miként elődeink annyiszor, de most talán kényszer szülte döntés helyett szabadon választhatjuk meg utunkat. Ma is a megmaradás a tét, egy kis közösség fennmaradása. A lélek épülését kell szolgálnunk." - tíz évvel ezelőtt írtam ezeket a sorokat a Haemus első számában beköszöntő gyanánt, távlatos feladatként. Most megint választás elé kerültünk, Dimcso Debeljanov szép szavaival élve a "jövendő keresztútján" állunk és kérdezzük, mit hozol nekünk "szent keresztút: ó, messzi jövő!" Miénk a döntés, és miénk a felelősség is. De sorsunk, jövőnk már nem vak végzet, hiszen tapasztalatból merítkező tudásunk sikerrel kecsegtet, hitünk, eltökéltségünk erőt ad. Már egy évtizeddel ezelőtt is szilárd alapra építhettünk, a bölcs elődök eredményeire, akik kertészekként munkájuk révén szerte az országban elvetették a bolgárok iránti rokonszenv és megbecsülés magvait, és önbecsülésük és önazonosságuk megőrzése érdekében megteremtették minden nemzetiség megmaradásának elengedhetetlen feltételeit: az egyesületet, az egyházat és az iskolát. Folyóirat alapításunkat a korábbi kudarcos kísérletek után siker koronázta. Felgyorsult korunkban sikerült lépést tartanunk a kívánalmakkal és a követelményekkel, kitűzött céljainkat megvalósítottuk vagyis tematikus rendbe gyűjtve tártuk fel a közös múlt, a kulturális, irodalmi kapcsolatok és a bolgár valóság ismeretlen vagy kevéssé ismert tényeit, egyben tükörként szolgáltunk közösségünk számára és közben adósságot törlesztettünk, hiányt pótoltunk, amikor a bolgár szépirodalom klasszikusait, és a kortárs alkotókat lefordítva esélyt adtunk a szerzőknek és a műveknek, hogy a nyelvi korlátokat áttörve hatást válthassanak ki az érdeklődő magyar közegben. A folyóirat működésének értékes hozadéka is lett, létrejött egy bolgár szellemi központ. Maroknyi elkötelezett ember töprengései, felvetései forrásul, kiindulópontként szolgáltak a közösség egészét érintő kezdeményezéseknek. És ha most számvetést készítünk, akkor büszkeséggel vegyes örömmel nyugtázhatjuk, hogy főként a Haemus szerkesztőbizottsága és a lap szélesebb holdudvara ösztönözte azokat a termékeny változásokat, amelyek azóta a bolgár közösség életében lejátszódtak: újabb szervezetek születtek, átalakult a szűkebb-tágabb közösség kulturális élete, könyvek, kalendáriumok jelentek meg, színház létesült, tánccsoportok alakultak, a bolgár szó a magyar rádióban és televízióban is polgárjogot nyert. Immár országszerte tizenöt bolgár önkormányzat tevékenykedik, és mindezen intézmények célja hagyományaink ápolása és öntudatunk erősítése.

Az elmúlt tíz év alatt a lap irányultságát, arculatát, formátumát megőrizve tördelésében, külső megjelenésében már többször változott. A jövőben szorosabb kapcsolatokat kívánunk kialakítani az óhazai alkotóműhelyekkel és rendszeresebben, és módszeresebben akarunk eleget tenni annak a híd szerepnek, amelyet a magyar irodalom bolgár nyelvű bemutatásában eddig is vállaltunk. A fordítások párhuzamba állítása kétnyelvű olvasóink számára izgalmas felfedezés lehet. Eddig a magyar szerzők kiválasztásánál a bolgár motívum volt a döntő szempont. Kiváltképp Nagy László esetében, de Fodor Andrásnál, Utassy Józsefnél, Kiss Benedeknél a bolgár irodalom ihlető ereje, termékeny hatása műfordítói munkásságuk, sőt költészetük szerves részét képezte. A pesti bolgár kereskedőkről szóló Márai riport, Kardos G. György Szeretni kell Theophile Gautier-t című novellája, a háború utáni Szófia édes-bús leírása, avagy Kosztolányi lélektani remeke A bolgár kalauz a magyar írók olyan oldalát mutatta be, ami eleddig ismeretlen volt az olvasók többsége előtt. Az elkövetkezendőkben is helyet kívánunk adni olyan magyar szerzőknek, akik Bulgáriával kapcsolatos élményeikről, benyomásaikról közvetlenül vagy műveik révén számolnak be, miként ezt tettük Faludy György, Berda József, Szabó Lőrinc, vagy a kortárs nemzedék Esterházy Péter, Kukorelly Endre, Cserna-Szabó András esetében. Márai Sándor, Petri György és Esterházy Péter szerepeltetését jelen jubileumi számunkban az indokolja, hogy a magyar irodalom e kiemelkedő, vitathatatlan értékei bulgáriai megjelentetése előtt olvasóink számára ízelítőt szeretnénk nyújtani. A szerkesztőség feladata továbbra is kettős: a megváltozott társadalmi környezet és az újabb kihívások figyelembevételével át kell fogalmaznia célkitűzéseit, be kell határolnia célközönségét, ugyanakkor érdekes, intellektuálisan izgalmas, azaz gondolkodásra serkentő, művészi élményt nyújtó folyóiratot kell szerkesztenie. Másrészt a maga területén és eszközeivel a két kultúra között folytonosan ápolnia kell a kapcsolatokat, szellemi hidakat kell építenie, saját közösségének pedig iránymutatást, önbizalmat, tartást és hitet kell sugallnia. A világhálóba kilépve az egyedülálló magyarországi bolgár társadalmi szerveződés és szellemi teljesítmény támpontul szolgálhat szerte a világon a szétszóródott bolgár közösségek számára, miként mások ezirányú tapasztalata termékenyítőleg hathat ránk. Szükségünk is lesz e világméretű kitekintésre és felhalmozódott tudásra, mert a történelem néhány röpke év múlva ismét válaszút elé állít majd minket. Milyen jövője lesz, milyen jövője lehet a közös Európában ennek a kis bolgár szigetnek? A lap hasábjain erről is kell írnunk, vitatkoznunk, keresve az élhető, az otthonos lét kereteit magyarországi bolgárként és európai honpolgárként.

Budapest, 1991-2001

SLOVOTO