|
2001/2
TARTALOM
HAEMUS
|
Szondi György
Kilencventől kilencven
Magyar (vonatkozású) könyvek bolgárul; támogatásuk
Levél Szófiából
(Oly egyszerű, és jó) Emlékszem, komoly ránk rótt,
szinte versengős számlálgatás folyt évtizedekkel korábban rendre, nem
is igen jóízű: hány “magyar cím” Bulgáriában, mennyi
“bolgár” Magyarországon - elsősorban a humaniórák területén.
Hogy-hogynem, hasonló eredményre jutott ki-ki strigulázó: megközelítőleg
350 kiadvány látott napvilágot itt is, ott is a nyolcvanas évek vége tájáig;
a reciprok egyensúly, a kívánt törekvés könyvtestet öltött. Ne
elemezzem újra most a belső megoszlásokat, a statisztikai adatok mögé búvó
tartalmakat, a minőséget, az adósságokat, a jelentős különbségeket
és különbözőségeket a kétoldalúságban. Ezekről (utalva) a Haemus
első számainak egyikében - akkor is felkérésre - vetettem már szót.
Ezúttal az azóta eltelt évtized ama leltárának összegezésére vállalkozom,
amely a Bulgáriában kiadott magyar (vonatkozású) könyveket veszi számba.
Oly egyszerű ez: jóakarat, kezdeményezés, támogatás,
felkészült fordítók, odafigyelés; egy lajstromozásban 90 könyv, másikban
75.
Mi több itt a hozzáteendő - magyarázat, érv, taglalás,
kérdezném. Ékesen beszél a faktum. És jó ez. Voltaképp elegendő
(lehetne ennyi).
(Arató György) Van e némileg spontánul induló
folyamatnak, a magyar könyv 1990 utáni bolgár jelenlétének egy fontos
fordulópontja, jeles alakítója. 1994, Arató György, a Szófiai Magyar
Kulturális Intézet igazgatója öt esztendeig. A vezette intézmény konkrét
támogatásokkal, legtöbbször Arató György inspirálására tudtommal
huszonegy kötetet jegyezhet így. Emellett tematikus lapösszeállításokat
segített tető alá hozni, más könyvek bolgár világra jöttében is részt
vett - ösztönzőleg, szervezőként.
A Nino Nikolov fordította Cimbalom (magyar népdalok
és népballadák) volt az első támogatott könyv 1994-ben. Addig az általam
ismert kimutatás szerint harminc könyv jelent meg tarka összevisszaságban
- 1990-től. Talán mindegyike magyar szerző műve, (a franciából fordított
Agotha Christoph és Barabás Pál is?) hangsúlyozom mondani, mert az ezt követő
időszak más jellegű alkotások szponzorálását is indokolttá tette,
bolgár szerzőkét például. Kivált a vizsgált időszak első öt évére
jellemző az esetlegesség, a piac kívánalmának olykori kielégítése: a
címek között krimit, régi lektürt, ám még inkább szakkönyvek sorát
találjuk: kertészeti és hobbi segédkönyveket, a családi és szerelmi
élet ábécéjét, ismert zenekarokról szóló “ismertetőket”,
szenzációkat tárgyaló bestsellereket, tudománynépszerűsítő kiadványokat
- magyar szerzőktől.
Ezen esztendők termése néhány olyan kötet is, melynek
éppen csak a megjelenése “csúszott át” még korábbról: Juhász
Ferenc verseskötete, Barth István, Bertha Bulcsú, Kertész Erzsébet
egy-egy könyve. Számtalan a példa azonban: tizenöt esztendeje kész,
legtöbbször rendelésre készült könyv rostokol máig kiadatlan, érdemtelenül
(Arany János, Karinthy Frigyes, drámaválogatás stb.)
Hat év hatvan könyve (1995-től) már más számadást
igényel. Innét Arató György koordináló, kezdeményező, felkaroló
szerepe, innét a Szófiai Magyar Kulturális Intézeten kívül sok
magyarországi (ritkán más) intézmény és alapítvány könyvtámogató
vállalása. Ekkortól. Az akkor megkezdett jó irány és arány folytatódik:
a Magyar Intézet újabb tizenegy könyvet támogatott az utóbbi másfél
évben; összességében 49 bolgár nyelvű kötet látott bolgár (s néha
magyar) napvilágot magyar anyagi támogatással. Az adatsorból talán
kitetszik: volt, van könyv, melyet a Magyar Intézet is támogat, van,
amelyet (esetleg a bolgár kiadón kívül) csak ő finanszíroz, volt, van,
ahol közreműködése abban áll, hogy alapítványt talál a kiadáshoz
(Kanitz Felix Dunai Bulgária és a Balkán, 3 kötet), máskor példányszámot
vásárol a kiadótól. Sok-sok könyv mögött többszörös segítség áll.
A bolgárul megjelenő könyvek legfőbb hazai “mecénása” a
Magyar Könyvalapítvány Fordítástámogatási Alapja, mely négyéves
fennállása óta tizennégyszer ítélt bolgár kiadónak nem is szerény
összeget (tizenegy könyv ezután jelenik csak meg, a
“kilencvenben” nem is szerepel…) További szponzorálók:
Nemzeti Kulturális Alap, Magyar Fordítóház Alapítvány, Füst Milán
Alapítvány, Millenniumi Programiroda, Frankfurt ’99, Nyitott Társadalom
Intézet Budapest, Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány…
Arató György érdeme tehát a határozott döntés, hogy
a magyarországi támogatások lehetőségével egyidejűleg, azokat
fokozandó, de legtöbbször azoktól teljesen függetlenül intézeti költségvetésből
segítsen fontos művek bulgáriai megjelenésében. Ezt a méltán jó
gyakorlatot magam is törekszem folytatni: az említett címszám s majd a
tervek vázolása is ezt hivatott bizonyítani.
Hat-hét éve így tudatosabb a könyvek kiválasztása -
egyfelől mérlegel és dönt a direktor, másfelől elfogadja, ha teheti, a
fordítók s a kutatók javaslatait, magyarországi pályázatok esetében például
a bolgár fordító mellé állhat, a megítélt összeget kiadáshoz jutásig
erősítheti. Gondolom, így került sor 1994-től olyan könyvek kiadására
mint a Legszebb magyar népmesék, Nagy László némileg új verseskötete,
Nino Nikolov fordítói gyűjteménye, Ady Endre versei (Csavdar Dobrev tolmácsolásában),
Juhász Péter bolgár írókról szóló anekdotás könyve, Petőfi-Botev
kétnyelvű kötet, Pilinszky János versei és írásai, Pogány
apokalipszis címen 18 kortárs magyar elbeszélő, Szécsi Margit naplója.
Ugyancsak e szándék és indokolt döntés eredménye egy
sor történelmi vonatkozású könyv: Hriszto Dimitrov Magyar-bolgár
kapcsolatok a középkorban; Sztojan Radev Magyarok és bolgárok;
Fehér Géza két kötete; A Kárpátoktól a Balkánig (válogatás
a magyar emigráció naplóiból, memoárjaiból); 1848-1850 (tanulmányok,
sumeni tudományos tanácskozás anyaga); négynyelvű kalauz a sumeni
Kossuth-házról…; az Isztoricseszki pregled magyar különszáma…
Hasonló megfontolás alapján jelent meg Elena Ognjanova magyar vonatkozású
bolgár népdalgyűjtéséből egy füzetnyi, a sumeni (magyar-bolgár)
versmondó verseny harmincéves történetét összefoglaló kötet,
Sztilijan Csilingirov Magyarok és lengyelek Sumenben valamint Jordan
Ruszkov A romlás virágai című dokumentumkönyve…
(További szempontok) Az előbbi példa is mutatja:
igen, támogatandó bolgár szerző műve is (Jordan Ruszkovot az 1956-os
magyar forradalom köszöntésére írt verse miatt bebörtönözték,
meghurcolták…) A kilencven könyv közül 15 szerzője bolgár.
“Időközben” - a kilencvenes évek második
feléről van szó - olyan gyűjtemények is napvilágot láttak, mint a 38
mai magyar költőt felvonultató Dozemi (Földközel) című
válogatás, három erdélyi költő (Dsida, Áprily, Lászlóffy Aladár)
egy kötetben, Jonka Najdenova összeállításában A magyar irodalom
panorámája, valamint A bulgáriai magyar szépirodalom bibliográfiája,
Búr Márta és Dimitar Markovszki Magyarország-könyve, Göncz Árpád
Sarusok, Bodor Ádám Sinistra körzet (mindkettő fordítója
Szvetla Kjoszeva), Sztefka Hruszanova átültetésében Molnár Ferenc Pál
utcai fiúk (új fordítás) és Kukorelly Endre Memória-part…
Az előbbi bekezdés tartalma több tényre példa: a) fehér
foltok tűnnek, b) klasszikus mű és kortárs szerző egyként lehet fontos
- a fordító választ, pályázik és támogatják, c) a “pénzadók”
között olyanokat is találni, mint a szófiai és az európai Nyitott Társadalom
Alapítvány, a Bulgária Jövőjéért Alapítvány, d) Magyarországon is
jelennek meg bolgár nyelvű művek. Ez utóbbiak általában kétnyelvűek.
A hazai bolgár önkormányzatok, de leginkább az említett magyar kisebbségi
közalapítvány segítségével kiadott művek közül listámra csak egyet
vettem, Teodor Radevszki Szigetlakók (Osztrovitjani) című
magyar és bolgár nyelvű elbeszéléskötetét. Külön színfoltja a kétnyelvű
könyveknek a Balaton Akadémia és a jobbára Magyarországon élő Gencso
Hrisztozov együttmunkálkodásából születő művek: Berzsenyi- és
Sinka-kötet, Sánta Ferenc-elbeszélések, Papp Árpád versei.
Magyar vonatkozású különlegességei a kilencvenes
lajstromnak: Blasius Kleiner A bolgár ferencesség krónikája
(magyar lelőhellyel), Király Péter neve alatt (tudományos feltárásában)
jelent meg Szófiában az idén az Isztinnaja poveszt című jelentős
forráskiadvány.
Fehér Géza újabb két műve egy kötetben (ezeket bolgárul
írta). Jómagam két bolgárul szerzett verseskönyve hova tartozik?
Kétezertől újabb bolgár nyelvű könyvek: Toso Doncsev
Új idők bolgárai, Szabó Lőrinc kétnyelvű verseskötete (bolgár
vonatkozású naplórészletekkel), Németh László három drámája, A
Janus-arcú rendszerváltozás (tanulmányok a kilencvenes évek
Magyarországáról) Nagy László Menyegző című hosszúverse (az
eredeti, két fordítás, keletkezéstörténet, Vasy Géza cikke). Juhász
Péter Cirill, Metód s a Bolgár Morávia, Petar Kamenov Andrássy
gróf és a Balkán. A fordítói akarat egyszerre két bolgár nyelvű
verseskötettel ajándékozta meg a bemutatójukra Szófiába érkező
Utassy Józsefet. Hogy Esterházy Péter három könyve premierjén vegyen részt
tavaly Bulgáriában - ezt a különböző helyeken célba érő pályázati
támogatások tették lehetővé. Az időzítés már nem volt véletlen.
(Az Egy nőt Szvetla Kjoszeva, A szív segédigéit Julija
Dimitrova, a Hahn-Hahn grófnő pillantását Nikolaj P. Bojkov fordította)
Az ifjú Zilahy Péter Az utolsó ablakzsiráf című könyvének
bolgárra ültetése egy holland alapítványnak és Sztefka Hruszanovának
köszönhető.
(Előttünk) Összeszámoltam: 48 kiadó büszkélkedhet
magyar (vonatkozású) könyvvel, legtöbbjük több kötetnek is kibocsátó
műhelye (főleg az utóbbi években).
De hasztalan lenne a lendület igénye, a derekas, sőt
kiemelten erős támogatós valósága, a - talán elmondható - megfelelő
könyvválasztás, ha nem állna helyt, ha nem állna “rendelkezésre”
egy igen erős bolgár fordítói gárda. Engedtessék meg, hogy minden
szempontot tudatosan mellőzve pusztán egy névsort bocsássak a bolgár
berkekben talán járatlan olvasó rendelkezésére: azok nevei következnek,
akik még és már aktívan foglalkoznak irodalmunkkal, kultúránkkal:
Szvetla Kjoszeva, Alekszandar Milanov, Tanja Kraszteva, Nino Nikolov,
Nikolaj P. Bojkov, Julija Dimitrova, Sztefka Hruszanova, Csavdar Dobrev, Búr
Márta, Penka Pejkovszka, Martin Hrisztov, Indra Markova, Julija Krumova,
Zdravko Csubriev, Liljana Lesznicskova, Neli Dimova, Gabriela
Hadzsikosztova, Liana Uzunova-Petrova, Daniela Tosmakova, Jonka Najdenova,
Mina Todorova. Nem említettem Ivan Canevvel az élen a sok-sok költőt,
kik poétáinkat tolmácsolják, nem említettem az idősebb nemzedék
tagjait, kik tíz éve már nem fordítanak, de némelyiküktől még remélek
szép interpretátori munkát.
Kilencven címről szólt ez a sután összegező fogalmazásfutam,
mert a könyvkiadást vállaltam ennyire elemezni. Ám lehet hasonlóan
jelentős olykor egy-egy lapösszeállítás, annak támogatása is. A már
sorolt Isztoricseszki pregled-számon kívül megemlítendő itt a Literaturen
forum című irodalmi hetilap korábbi folyamatos anyagellátása, a Literaturen
vesztnik című másik irodalmi hetilap két tematikus válogatása
(2000-ben és 2001-ben). Ilyenre készülünk - többek között a magyar
kritika területéről, a gyermekirodalomból, 2000 irodalmi értékeiből.
Miként jeleztem, a Magyar Könyvalapítvány megszavazott összegeivel (ha
csak ezt vesszük) várható Jókai Anna Ne féljetek című könyve,
Márai Sándor Egy polgár vallomásai, Weöres Sándor válogatott
versei, Mészöly Miklós elbeszélései, Nemeskürty István Kis magyar
művelődéstörténet, Krasznahorkai László Sátántangó, Hét
évszázad költészete, Kosztolányi Dezső Esti Kornél, Szíjj
Ferenc és Borbély Szilárd közös kötete, Magyar szerelmi költészet,
A magyar irodalom kistükre (antológiák).
A Magyar Intézet is melléáll e könyveknek, de
bizonyos, hogy gondja lesz újabb - olykor régóta vajúdó - művek
megjelenésére, ilyen többek között a magyar-bolgár nagyszótár, a
magyar irodalom részletes bibliográfiája, Tudományos gyűjtemény
címen cikkválogatás magyar tudósok szerepéről a bolgár tudományosságban
(1890-1930), Madách Imre Az ember tragédiája (új kiadás), Buda
Ferenc- és Kiss Benedek-verseskötet, Nádas Péter-esszék, Pomogáts Béla
tanulmánykötet, Gyapay Gábor - Bertényi Iván Magyarország története,
Bayer Zsolt 1956, bolgár néprajzi album (Györffy István, Szilágyi
Zoltán, Gunda Béla és mások fotográfusi munkásságával).
15 negyven évnél fiatalabb magyar költő 15 bolgár
hasonlókorút fordít és viszont. Rendelésünkre készül két kötet: Magyarország
bolgár emlékhelyei, Bulgária magyar emlékhelyei. Tudok
Bibó István-kötet fordításáról, Sztojan Radev magyar közéletieket s
bulgaristákat megszólaltató interjúkötetéről… sok tervről.
Hinni szeretném, hogy okolás nélkül is látható: ami
1994 óta Bulgáriában a magyar (vonatkozású) könyvek kiadása és támogatása
területén történik, jó és vállalható - bárha előttünk is így.
Tovább.
(Mert) jelentősen biceg a hajdani oda-vissza strigulázás.
Ugyanezen időszakban tizenvalahány bolgár könyv jelenhetett meg magyar
fordításban, szinte kivétel nélkül az is mind magyarországi segítséggel.
Frissiben Ivajlo Petrov Farkasvadászat című irodalomtörténeti értékű
könyvének kiadására van esély így - a fordítás már tizennégy év készen.
Komoly kivétel a mondottak alól egy bolgár költői válogatás leend,
amelynek istápolását a budapesti Bolgár Nagykövetség vállalja - kérem
az érintettek bocsánatát, adós most magam vagyok.
Szófia, 2001. május 15. |
|
